BOLDOG HAZUG...

Boldog hazug, kinek van istene,

ki rettenetes, de maga a jóság;

kinek sebet kap reszkető keze,

ha leszakitja a tilalmas rózsát.

Boldog hazug - értetlen szelleme

a meg nem fogant, ártatlan valóság;

pihen rajta a mindenség szeme,

bámulja őt, az öröklét lakósát.

Én nem leltem szivemben, sem az égben

s e halott fényü istentelenségben

szivdobogással ringatom magam,

kit más-gyötörte anyám azért vert meg,

mert sápadt kézzel loptam én, a gyermek,

jól tudva már, hogy minden odavan.