BOLDOGOK AZ ÖREGEDŐK

Hajh, mások szépen elfogyasztják

Ifjú életük sok malasztját.

Másoknak az öregség semmi,

Mások meg tudnak öregedni.

Egyszer-kétszer testük kirázza

Az ifjuság maláriája.

Aztán szépen pihennek, ülnek,

Mosolyognak és megvénülnek.

Napjaikat nyugodtan fejtik:

Betegek voltak s elfelejtik.

A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,

A csókot hűlve kanalazzák.

Nem bántja őket ifju bánat,

Nem értenek, de megbocsátnak.

Csak én tartom ifjan az arcom,

Csak én vívom mindig a harcom.

Csak én vagyok bánatos, orzó

Öregségben is ifjú torzó.

Simító lapja a redőknek,

Irigye az öregedőknek.