BOLDOGSÁG

A zöld gyepről kék füstöt ereget

Setét fenyők fölé piros parázs,

Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz;

Van még boldogság?... Istenem, lehet?...

Békén görbül botjára a gubás;

Ily mozdulattal nézte őse rég

Betlehemben Mária gyermekét;

S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás...

Jaj, minden üdvünk búval viselős,

Az ifjú ágon boldog alma kél,

De százezer mérföldről már a szél

Elindult, melytől zuhan a gyümölcs...

Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm,

S a csenden át úgy rémlik: csendesen

Egy percre most megáll szemközt velem

Halálom, mely közelg a bús időn...