Bordal

Elröpülnék, olyan széles

Jó a kedvem,

Hogyha ilyen jó helyen nem

Lennék itten.

Cimborák közt, kik közűl a

Tele pohár

Minden kicsínyes érdeket

Elmosott már.

Héj, bár lenne a pohár nagy,

Mint a tenger,

És egész egy országból így

Mosná azt el!

Forrna össze minden szív mint

Szíveink ma,

Míg tart köztünk a pohárnak

Bujdosása!

Fel barátim, a pohárral

Újra-újra

A jégszivű józanoknak

Bosszújára,

Kik szivünknek mámorát csak

Megkacagják,

S a költészetet számokkal

Elriasztják.

Volna mámorunk bár tenger

Vad viharja,

Hogy kőszikla lelköket meg

Rázni bírja.

Tudnák meg, mi korcs az élet,

Hogyha józan,

Minden szépnek, nagynak anyja

Mámorban van.

Fenekig most, mind éltesse

Akit gondol,

Éltében ki legkedvesebb

Tünde mámor.

Ime én is felköszöntlek,

Aki értesz,

S hogyha nincsen olyan e bor,

Méreggé lesz.

Mért nincs a fenék oly messze,

Mint a csillag,

Hogy míg szárazon marad majd,

Én meghaljak.

Hej, mert hogyha e bor elfogy

És reggel lesz:

Szerelem, barátság, mámor,

Minden elvesz. - -