BORDAL

Egyik kezemben a fegyverem,

A másikat sem hevertetem,

Jobbkezemben tartom kardomat,

Balkezembe veszek poharat.

Aki mostan nem tart énvelem,

Verje meg azt az én istenem,

Vigyék el a körmös angyalok...

A hazáért iszom, igyatok!

Igyunk jóbarátim, mostanság,

Bor a megtestesült bátorság,

Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,

Öntsük hát magunkba hevenyén.

Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?

Mire virad, tán már dobolnak,

Akkor aztán ki a csatára

Édes magyar hazánk javára!

Koszorús a haza homloka,

Szabadságból fontuk azt oda,

Ott is marad örök-mindétig,

Azt ugyan le róla nem tépik.

Egyszer volt csak rabnép a magyar,

Többé lenni nem fog, nem akar,

Most már meg van vetve a lába,

S az úristen sem hajt igába.

Szabadságunk, aki hozzád nyúl,

Elbucsúzhatik a világtul,

Szivében vér s élet nem marad,

Kiürítjük, mint e poharat!