BOROZÁS KÖZBEN.

Beh szép leány volt...! mint a szarvas

Olyan könnyű, olyan deli!

Dicsőn tudott gonosz szemével

Haragudni s hizelgeni!

Sokat beszélt örök hüségről...

És most az angyal fut, ha lát;

Ő fenn lakik, tükrös szobákban,

Gyöngyöt visel s festi magát...

- Töltsétek meg a poharam!

Beh jó fiú volt! véle tölték

Sok gondtalan, boldog napot;

Tiz évig egy pályán futottunk,

Akkor ő másfelé csapott.

S szó ami szó: de nem hiába

Járt a vak s görbe útakon,

Ur lett és szörnyen hires ember...

Máskép jó szinbe’ van nagyon!

- Töltsétek meg a poharam!

Hát én? Hiven szerettem a lányt,

Barátot és becsűletet...

Bolondság volt! - megérdemeltem.

Hogy a világ kinevetett!

Hja! egyikünk hitvány s szerencsés,

Derék s koldúl a másikunk;

Mondják: hogy majd a más világon...

De hagyjuk ezt, - inkább igyunk!

- Töltsétek meg a poharam!