Borús nap; de kezd már kiderülni

Veranda. Zord nyár. Borzas fák a réveteg

függönyön át... Mit csóváljátok fejeteket

mogorva fák?

Holnapra újra szép idő lesz. Akkor én

közétek állok... Várjatok, izgága vén

tépett királyok!

Palotátok lámpása meggyullad megint,

Fényben álltok, és fejeteken meg sem ing

koronátok.

Lábatoknál táncol a könnyü bajadér,

mord basa-fák! selyem kendőben a ledér,

vörös virág,

akit lengve a kerti ágyás szőnyegén

gyerek-szemmel tegnap egész nap néztem én

kedvesemmel...

Vigyázz, virág: el ne szórd könnyű keszkenőd

a szélbe kint; - hogy holnap kedvesem előtt

szép légy megint!

Kedvesem hallod? künn egy kis madárka szól.

Ő okosabb! ő nem rosszkedvü, tudja jól,

hogy jő a nap.

Nyughassatok, fák! itt a piktor, festi már

ecsete kékre a nagy kupolát: sugár

feccsen az égre...