BOSSZÚSÁG

Azt hiszik, ha ők karikáznak,

Te legalább is frászkarikával fogsz karikázni

S elvégre már tudhatnád,

Ha csőstül is ömlenek panoptikumokba,

Az egészségügyi muzeum csak fontosabb.

S ha jó is a holdas éjszaka,

Azért inkább kell nappal a napvilág.

Kutya dolog a népekkel törődni?

Magaddal törődni még kutyább

S végeredményben mégis egyre megy.

Regélni fogsz úgyis, az itéletnapig,

Mert nincs jogod befogni a szádat,

Ameddig csak foszlik belőle a szó,

Épp, mint karácsonykor a parasztkalács.

Most azért csak dühöngd ki magad,

Mondd el párszor könnyülő, igaz szívvel:

Fene, aki megeszi!

Mert a csorba ekevasakat

Immár igazán kicserélhetnék.