BOSZORKÁNYOS ÉJ

A város csatakos. Sötét a lámpasor.

- Fiatalúr, az éjjel jól megáztál.

Nedvesen csillog pár sötét torony

s a szél a síkos háztetőkön mászkál.

Két mezítelen karját kétfelől

emeli, ejti gyáván hadonászva.

Most átugrott egy egész uccasort;

most leguggolt egy sötét, magas házra.

Most tápászkodik; újra lábraáll.

Ott egy eresz, - ijedten áll felette:

mi lehet ott?... Egy boszorkány talán

a seprüjét futtában ottfeledte.