BÖSZÖRMÉNYI JÓZSEFNEK.

Barátom! melyről sokszor álmodál:

A nagy világ előtted tárva áll!

Mely nyílt elédbe, szép a pályatér;

De szép napon gyakran borút cserél.

És miként »Provence« virányai,

Mosolygók az ifjúnak álmai,

Világba lép ártatlanúl vele,

Feltört levelként nyílva kebele;

Nem ismer még önzést és álkodást,

Mely embervérből ürít áldomást,

S melyet tisztelni szentűl kellene.

Árúba adva keble, Istene!

Ha vágyaid megcsalja a világ,

Hol lélekvásár vak fenéje rág,

Ha tőled körme mindent elragad:

Legyen kincsed a tiszta öntudat!

S feletted bár tüzes viharja száll:

Rendűletlen légy, mint a sziklaszál!

Azért az élet jókat is nevel,

Kikkel boldog lehet rokon-kebel;

S ha ily barátság boldogítni fog,

Ha rád egy érett lyánka mosolyog:

Légy hű, igaz!... igy boldogság vezet

S amit én kérek: az... emlékezet.