BOT ÁDÁMNAK

Hol vagy? Ifjúság! örömem tavassza!

Hol vagy ellopván magad oldalamtól:

Bús sohajtással könyörög barátod

S kérdezi, hol vagy?

Hív valék hozzád, tudod: éjtszakákat,

S hányat, áldoztam neked; a csikorgó

Tél derét, s hév Nyár tüzeit teérted

Tűrni szerettem.

Ah! felelj egyszer panaszos szavamra;

Mert hiszen nem vagy te kemény fa, sem kő.

Szólj virágom! szólj örömem tavassza,

S bánatom enyhítsd.

“Hasztalan kívánsz! soha vissza hozzád

Én...nem...”, itt könyves szemeit törölte,

Homlokán bú űlt: mit itélsz, Bot! illyen

Válaszadásból?