Búcsú [1]

Vesztett, sötét tusám bevégzem,

boríts be, elmulás, egészen,

hogy kandi népek meg ne lássák

kevély szivem véres nyilását,

s omolj te csendbe zúgva rája,

ó ciprusok hűs éjszakája.

A sok csatát immár meguntam,

véres kudarc pirítja múltam,

más feljutott görnyedve térden,

csak én maradtam lenn, az érdem.

Ó, csak lejönne, csak leszállna

a ciprusok hűs éjszakája.

Jeges viharral küzdve mentem,

elől a büszke küzdelemben.

De most állok s nem moccanok ma,

hiába int a pálya orma,

nekem ma már minden hiába,

jőjj, ciprusok hűs éjszakája!

Borulj reám, te enyhe béke,

haljak be a nagy föld ölébe,

száguldjak büszke föld-anyámmal

a csillagos térségen által,

míg rámborul szelíden, áldva

a ciprusok hűs éjszakája.