BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL

Szól a kakas innen-onnan

Viradóra.

Kivígadtunk, takarodjunk

Nyugovóra.

Hej, ennek a mai napnak

Nagy az ára...

T’om: sokáig fáj belé a -

Fáj belé a kezem szára.

Fáj az én jobbkezem szára

Véghetetlen,

Mert nagyon sok telt palackot

Emelgettem.

De ha fáj is a karom, tán

Utójára

Fölbirom még e palackot -

E palackot... bucsuzásra.

Ki veled, bor, ki veled, bor,

Az üvegből!

Telesírom könnyeimmel

Két szememből;

De magam sem tudom én, hogy

Majd az benne

Fájdalomnak vagy örömnek -

Vagy örömnek lesz-e könnye?

Mostanában a keblemnek

Megtelése

Fájdalomnak és örömnek

Vegyülése.

Az örömem onnan ered,

Mert itt voltam;

El kell mennem: innen ered -

Innen ered a fájdalmam.

Kiskunsági Szentmiklósnak

Ifju népe!

Benyitottál a szivemnek

Közepébe;

Hej, pedig e szivközép, ez

Szentek szente,

Nem sok ember fordult meg még -

Fordult meg még eddig benne.

De kinek meg helyet adtam

Egyszer itt benn,

Az ugyan ki soha többé

Nem megy innen.

Ezután úgy nézzetek hát

A szemembe:

Rabok vagytok mindörökre -

Mindörökre a szivembe’!

Hát közöttetek, ha újra

Visszatérek,

Lesz emléke e barátság

Ünnepének?

Ünnep volt ez, a barátság

Szép ünnepje,

Nem is hiszem, hogy valaki -

Hogy valaki elfeledje.

Mostanáig itt vígadtunk

Tennap déltül,

Nem csoda hát, ha kissé a

Fejem szédül...

De azért jól tudom ám, hogy

Mit miveltünk?

Ettünk, ittunk, táncot jártunk -

Táncot jártunk, énekeltünk.

Ilyen a magyar mulatság,

Már hiába!

Ha iszik, hát jár a nyelve,

Jár a lába.

Hej, csak oly gyors lenne honja

Haladása,

Mint lábának, hogyha táncol -

Hogyha táncol, a mozgása!

Hanem hiszen száz szónak is

Egy a vége:

Legyen rajtatok, barátim,

Áldás, béke.

Legyen oly vig mindhalálig

A pályátok,

Amily vígak valamennyin -

Valamennyin ma valátok!

... Hej ha volna ősz; elszállna

Már a gólya;

Mennék én is már, ha még egy

Szóm nem vóna.

Kimondjam-e vagy ne mondjam?

Eh, kimondom;

Mit szóltok rá, mit nem szóltok -

Mit nem szóltok, semmi gondom.

Amott virít Szentmiklósnak

Egy rózsája...

Hej csak soha ne is néztem

Volna rája!

Vagy ha már megbűvölt édes

Arculatja:

Hadd lennék én, aki őtet -

Aki őtet leszakasztja!