Búcsú

A nagy esőzés elállt,

a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.

Az elefántok készen állnak,

amely percben akarod:

indulhatsz.

Én maradok és mindenre vigyázok:

az illatodra a szobákban,

a lábnyomaidra a tornác előtt.

Esténként elengedem a házőrző

tigriseket,

s a fojtott csendben

a vörös csillagok alatt

mindig újra hallom búcsúszavad.