Búcsúfia

A tanyáról jött Tandari Valér

Öreg szülékkel a nagy búcsúra.

A pöttöm szöszke lány most lát először

Világi vásárt és templomi oltárt.

Künn a tanyán csak Isten napja süt

S Isten szegénye őrzi a libát.

Egy léggömböt vett az egész rokonság

A kis Valérnak, szép piros szinűt,

Mely ott lebeg a szöszke fej fölött.

A vén templomba is bevitte persze

Az új jószágot a boldog gyerek

S amíg ő némán, tátott szájjal ámult

A túlvilági tündöklő csodákra,

Az arany és ezüst barokk mennyország

Szentjeire és angyalaira

S amíg hallgatta repeső szívével

A magasságok orgonaszavát,

A búcsúfia léggömb hirtelen csak

Elszállt kezéből és repült vígan,

Pirosan, mint az élet és öröm

A mennyezet felé, hol régi mester

Remekén hódolnak három királyok

A betlehemi gyermek jászolánál.

Öreg szülék és Tandari Valér

Ijedten látták szállani a gömböt.

- Istentelen! - csattant föl egy mogorva

Templompribék. Vörös! - zúgott a másik.

Valér szepegve és szipogva állott

És kicsi szíve riadót dobolt.

A piros üdvözlet pedig mosolygón

Suhant, suhant a hívő nyáj fölött

S a kis Jézuska ölében pihent meg.

A kis Jézuska áldást adva nézte

És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb

Ez áldozat, mint arany, mirrha, tömjén

És szinte mintha szólott volna ajka:

- Ne félj, kis hívem, Tandari Valér!