Búcsúk

Száguldó sorsom ablakából

Tűnő határra néz szemem

S reménytelen tekintetével

Időz elszálló réteken.

Ó rétek, rétek, régi rónák,

Ó elvesző idők, terek,

Húnyó valóság, hulló rózsák,

Küllőnk a végtelenbe zeng.

Száguldó sorsunk ablakából

Kezünk örök búcsúkat int.

Ó vágyaink: hervadt virágok,

Ó örömök: holt húgaink!