Budapest [2]

Itt egy arany tábláju gyógytár:

a polcokon sok vén doboz;

karszéke régi és kopott már,

de oly hívó és otthonos.

A nagy üveg-ajtón ki is hat

a furcsa, gyógyszertári friss szag. -

Ott újra más újság akad:

egy drágalátos kirakat.

Előtte búsan elborongok:

uj bonbonok, sajt - frissike, -

aszalt gyümölcsök, friss csibe,

s elhagynak újra mind a gondok;

mert minden mélabút leront

egy - jól pirított csirkecomb.

Imádott Pest, bármerre járok,

néped, piperkőc dandy-id,

sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,

de főleg egy, mi felvidít,

és ez az egy tar, elfogódott,

gomboltkabátú ősz tudósod,

ki egy betű, hangjel miatt

a síkra száll és felriad,

nagy zajt kavarván a piarcon...

Ha egykor bosszantott nagyon,

de most babérjuk meghagyom,

hüvös galyáért nem tusakszom -

Őket mindenki megszoká:

hát éljenek mind, mind soká!