BÚS KERT

E helyet elbódúlt szerető keresé ki magának,

És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.

Őt tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,

Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.

Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad:

Álma legyen boldog: élete nem vala az.