BÚS ŐSZI SZONETT

...Azután borgőz volt az élet!

Sok olcsó csók és sok sötét virág!

Szívemnek adtam éjjeli zenéket,

mikből kibúgtak mély litániák.

És lompos ősz jött. Rozsdaszinű bánat

s bezörgetett szemem bús csillagán:

Hé, ott hagytam a nyárban a babádat!

Oly szép és oly mosolygós az a lány!

Megsimítám rőtszín haját az ősznek

s megráztam bőségtől fáradt kezét,

mely mindent elhoz: szőlőt, bút, zenét...

mik csókot s kéjt táncolva megelőznek. -

S megkértem az őszt könnyeimen át:

- mint én - feledje ő is el Meát!