Bús távolok

Mily messze rezgenek a néma nyárfák.

A csillagok mi messze lengenek,

mi messze zúgnak a fény-tengerek!

Mily messze rezgenek a méla hárfák.

Én vérpiros rózsám, mi messze vagy,

izzó lehelleted is büszke fagy!

Az élet-szirmok keblüket bezárják...

Ó, tiszta puszták, átkos messzeségek,

hűs hold fagyából szőtt jég-korona.

A fagybimbók szűz kelyhüket kitárják...

Álomvilág, kővé meredt köd-élet,

bús távoloknak hűvös pátosza.