C. AMOR, MIT AKARSZ ÉN SZIVEMMEL...

Amor, mit akarsz én szivemmel?

Meg nem elégszel gyötrelmimmel?

Olly vagyok, mint habok közt az hajó,

Kinek nincs habja, nincs szele jó:

Most emel egekre,

Most temet örvényre,

Nem állondó.

Eltörött igaz vitorlája,

Elmerült szivemnek bárkája,

Kapok az hamis habokhoz is,

Kik nem segétnek, azokhoz is;

Hiv párom már nincsen,

Elpártúlt szép kincsem,

Jaj már nékem!

Ha már partomat el nem érem,

Nincs már semmi csillagvezérem,

Bár szerelmemet csak okozom,

Hogy igy szegény, csak, csak habozom;

Többen igy eveznek,

Az kik igy elvesznek,

Ez volt bérem!

Az ki szivét szélnek ereszti,

Igy jár; hamis szél-vész elveszti;

Bár az magnest hiven követi,

Mégis a szélvész hányja s veti;

Béborúl napfénnye,

Temeti örvénnye

És reménnye!