C GYÁVA MADARAK

Egy zöld ligetnek szélén a madarász sipolt,

Igen is édesdeden sipolt, mert nagy sereg

Szárnyas lakos felindult, és őtet közel

Akarta látni, hallani.

Egy, ki már sokat

Próbált, intette, hogy ne hinnének; rövid

Örömnek vége hosszas bú, bánat lehet’;

Sokan szóhallók voltak, de sokan nem, s ezek

Egy lábig lépes vesszők rabjai lettenek.

Sok madárt már tőrbe ejtett

Csalfa sipnak szép szava.