(CALIBÁN)

Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál:

A szent természet borzad, ha tégedet hall.

Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi zendít?

Fénylő csendes az éj, kelj tova: holdat ugatsz.

Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz rám?

Rajta! morogni neked, de nekem ütni szabad.