Carmen

Mit Nietzsche és Weininger vallanak

Bús férfifejjel, mint hűs bölcsességet

- Ó bölcsesség, hunyt parazsad alatt

Milyen pokol tündöklik, hevít, éget! -

A némber forrón és fájón kegyetlen

Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony

Elénk döbbented dús művészetedben,

Pajkos játékosan, véres viharzón.

Szemedben tikkadt spanyol nyárnak éje,

Véredben a Bizet bizarr zenéje

És ajkadon a Mérimée igéi.

S tarantelládnál a szívünk megérti:

Hiába bölcsesség, mihaszna törvény,

Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény.