Catalaunum

Megint nem győzött hún, se római.

A zivatar elül.

Marad a lelkem Catalaunum síkja,

Marad a csata eldöntetlenül.

Elvonulnak a veretlen hadak,

Északnak, s délnek vonulnak tova, -

Az esteledő síkon nem marad,

Csak vérbeköpült, halott katona.

Vesztes csak a virágtalan mező,

Mely félve kezd a holdnak vallani, -

„Összetapostak a világ-verők, -

S legalább győzött volna valaki!”

Ó, Catalaunum, Catalaunum!

Nemsokára éj lepi titkaid, -

S nincs ember, eszme, büszke álmodás,

Mely elmondhatná: én győztem ma itt.