Catallus Privilégiuma.

A’ bujálkodó szerelmek a’ tavaszhoz illenek.

A’ madárkák párosodni erre kelve kezdenek.

Naplementi gyenge széltől meg-telett két tsetseit

Ő ki-fejvén, nedvesíti meg-hevített lepleit (Vénus)

Ő tsepegtet éjjelenként harmatoknak gyöngyeit,

Mint a’ híves éjtszakának nedvesítő tseppjeit,

Mellyek a’ fűszálak’ ágán tündökölve fénylenek,

És azok hegyére folyván terhesedni kezdenek:

‘S addig addig terhesednek, végre hogy tsepegdegel

A’ lehulló-víz, ‘s keregded kis tsómóba esdegel.

‘A mezőt is, hogy tenyészszen, a’ szerelmek öntözik.

A’ szerelmek’ édes izét a’ mezők-is érezik ‘s. a’. t.