CENCIHEZ

Cenci! szíve belső rejtekében,

Lelke legszelídebb képzetében

Téged érez és áld Gáborod.

Hű bajában hozzád, s örömében

Itt és távol, honn, künn: életéből

Minden óra, minden perc tiéd.

A pirúló hajnal szép ölében,

Déli fényben, napnak alkonyodtán

Téged óhajt, érted gerjedez.

Nincsen érzeménye, gondolatja,

Búja nincsen, nincsen vígasága.

Csak teérted, vagy veled, kegyes! -

Cenci, édes Cencim, e világon

Ah ez állhatatlan rosz világon

Sok megtörtént, még sok eshetik,

De hogy én tetőled elszakadjak,

Tenger, ég, föld hasztalan riasztnak,

Míg szivem hév keblemen dobog;

Hű szerelmem lángja holtomig tart,

Olthatatlan, mint az élet és csak

A hideg sír szélén hűlhet el.