Ch. Baudelaire

Művész, sötét virágok édenében

Szívedbe mérgek illatát szivó,

Te túl a vágyon, emléken, reményen

Azt hirdeted: mámorba veszni jó.

Halálos szépség minden itt a földön,

De minden szép, mi él, múl és dalol,

A bús darázs a hullán s a gödörből

Jácint pompája nyit a sár alól.

Sötét, beteg virágok édenében

Fekete pillangó a bánatunk,

De részegülhetünk és szállhatunk!

S ha őrület hull homlokunkra, mégsem

Hiába volt dac, gőg - örök nyugodtan

Az ige él a márvány verssorokban.