Chloé Dafnishoz

Menjetek, kis szellők! menjetek,

Lelkem is Dafnishoz megy veletek,

Mondjátok: hogy Chloé már hevűl,

A Dafnis tüzétől ég merevűl.

A szerelem szívem rejtekibe dong,

A keserű-édes mézbe zsibong,

Melyet szád rózsáiról szedett;

Ah! kár! hogy fúlánkkal mérgesedett!

Tele már szerelemrajjal mellyem,

Sok ezer fiait hogy neveljem? -

De hogy elaltassam sok fiát,

Jer, Dafnis! hints rájok ambróziát:

Csókjaid harmatján mind elűl,

Lassan zsibongó álomba merűl. -

Így emelem vígan fel karomat;

Így ölelem kedves Dafnisomat;

Így lelkedbe ontom lelkemet,

Életedbe öntöm éltemet;

Hadd nyíljon ága száz új bimbókkal,

Pirúljon muskatály ízű csókkal:

Majd közte az öszvenőtt ágaknak

Fészket a szerelmek madarai raknak.