CI. ZSOLTÁR

Mindennek előtte irgalmasságról,

Lészen éneklésem az igazságról,

És dicséretet mondok szüntelen

Néked, Isten.

Okossággal járok minden utamban,

Míglen eljössz, ez országot rám bízván,

Hogy házamat híven vezérlhessem

Igyekezem.

Semmi gonosz dolgot én nem kedvellök,

De minden gonoszul élőt gyűlölök,

Ezekre semmiképpen nem vetem

Az én szemem.

Az hamis szívő távol menjen tőlem,

Az gonosz emberhez nem lészen kedvem,

Nem jön az csalárd ember előmben

Semmi helyen.

Ki ő feleit titkon rágalmazza,

Annak nálam nem leszen maradása,

Az fuvalkodó kevélt előttem

Nem szenvedem.

Az én szemeim azokra nézzenek,

Azkik ez országban igazán élnek,

Nálam ezek lakjanak, s’ hív szolgák

Szolgáljanak.

Az csalárd ember soha nékem nem kell,

Én házamban annak nem adatik hel’,

Az hazudozó szemeim elől

Távol keről.

Jó reggel kiirtom az gonoszakat,

Eltörlöm ez földről az hamissakat,

Az Isten városát megtisztítom,

Tisztán tartom.