Cigánydal

Zörg az ág és zug a szél

cigányasszony útrakél

feje piros keszkenős

zsír haján a rossz kenőcs

lepedőbe köti bugyrát

úgy viszi a pereputtyát

csípőn kötve csücske kettő

nyakán lóg a másik kettő.

Háti jószág, pereputty:

pici rajkó, jól aludj!

Mezők jönnek, erdőségek

jó vidékek, rossz vidékek

szép hazák,

zöld hazák:

jár a szél és zörg az ág.

Bús szederfa álldogál

pici rajkó sírdogál

bús szederfa naptól szárad,

cigányasszony ina fárad

fára köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét.

Bölcsőt tartja: bölcs a fa;

Szedret adja: jó a fa.

Ad tüzet is száraz ág:

mindenütt csak hajt az ág

hogyha tüz van: a tüz ég is

kerül hozzá kis fazék is

kis fazék

nagy fazék

mindenütt csak jó az ég.

Ágra köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét:

»Ági jószág, pereputty

pici rajkó, jól aludj.

Mezők jönnek, erdőségek

jó vidékek, rossz vidékek:

teneked mind jó vidék;

mindenütt csak kék az ég.

Ne felejtsd, hogy ágrul lettél

szederfa alatt születtél

s mint a röpke mag az ágrul,

úgy leszakadsz majd anyádrul

se apád,

se anyád,

se országod, se tanyád.«

Mesél neki rémeket,

dalol neki éneket:

»Ági jószág, pici lélek

milyen jó neked az élet:

hogyha jön a csunya szél,

pici rajkó picit fél

ad tüzet a száraz ág:

kivárod a tavaszát.

Hogyha ég a nap sugára

a gazdának nagy a kára;

neked semmi, kis bolond:

mindenütt csak hűs a lomb:

Cse’bogár,

Cse’bogár,

a gazdának csupa kár.«

»Mezők jönnek, erdőségek,

jó vidékek, rossz vidékek

teneked mind jó vidék:

mindenütt csak kék az ég.

Erdőn hogyha zsidót látsz,

meg se nézed, neki látsz.

Mezőn hogyha lányra lelsz,

meg se kérded, úgy ölelsz.

Nem hiába ágrul lettél

szederfa alatt születtél

s mint a röpke mag az ágrul,

úgy szakadsz le majd anyádrul

se apád,

se anyád,

se országod, se tanyád.«