Cigányok

Káromkodók, csúszók-mászók, hizelgők,

lágyselymü, kék-sötét a hajzatuk.

Lustán pipáznak, vájva ócska teknőt,

mind éles ész, tolvaj, csaló, hazug.

Nyűtt ködmönükbe furcsa, régi kártya.

Lakóhelyük szennyes, dohos vacok,

az agg a vályogot könnyezve gyártja

s arany-hegyek regéin andalog.

Álmuk hizott malac, kövér csibe

s pokoltüzű szemük vad mélyibe

vér, bűvölet, arany-, ezüst-mese.

S a hold világos, kékes éjszakáján

az útra bámul az őrült cigánylány

és nézi, jő-e herceg-kedvese.