CIPELLŐHÖZ

Árnyékát látván megbotlék benne Cipellő

S barna vigyorgásán holtra ijedte magát.

A nyomorú, mint kór árnyék bujdoklik azóta,

S gyermeket, és gyávát retteget alkony után,

Én, ki - midőn botlott, és meghala, - rajta mosolygék,

Ösmerem a jámbort, s most ha jön - elkacagom.