Circus maximus

Látod, már ezt is unom

nélküled.

Páholyt veszek neked

az életemben. Ülj bele mellém.

Kék szemem hasadékain

nézz ki te is az arénára:

Folyik a vérengzés,

búg a szelek torka.

Ezer levelet habzsol az ősz,

ezer virág hal meg,

ezer éneklő vértanú. Hallod őket?

S amott azúrkék trónusán

látod a Császárt?

Szája körül kemény mosoly,

ujját leszegi:

Nincs kegyelem!