CIV. MINDEDDIG BIZTATOTT GAZ REMÉNYSÉG...

Mindeddig biztatott gaz reménység,

Az ki csak szalmatűzzel gyúl és ég!

Mint madárt sipra édesgetett,

De kalitkában bérekesztett,

Mindenben megvetett,

És szememre vetett,

Megnevetett!

Rólam tanúljon, kinek higgyen,

(Szivinek titkában) vagy:

Szive tárházában kit végyen;

Hiteget kényessen egy csöpp mézzel,

De rabját táplálja, jaj, eczettel,

Czukkorral szinletti,

Végre megéteti,

Igy keréti!

Nincs száma, mennyi praktikája,

Sok tündérség közt mennyi lárvája;

Most a szélvész közt partot igér,

Vélvén: majd majd eléri, veszélyt nyér,

Üveg által mézet

Nyal és halálkérget

Kóstol és nyér!

Nincs boldogabb: az ki nem remél,

És minden gaz reménység nélkül él;

Kit remény pribéki nem lesik,

Az soha kétségben nem esik,

Bátran mindent szemlél,

És semmitül sem fél:

Ugy hal és él.