Copernicus

Az égre néz és astrolabiummal

Számítja ki: mily messze s mily nagyok

A magasságban estenden kigyúlva

Reánk lenéző büszke csillagok.

Az égre néz és ő már tudva tudja,

Hogy gőgös földünk is csak csillag ott,

Ki pályáját örök törvényre futva

Szolgálja a királyi, ős Napot.

Az égre néz és lenn a földi lárma

Tovább zajong és dúl a háború

S az özvegy, árva mind oly szomorú.

Sok század tűntén thorni csillagászra

Jön thorni győző s míg a föld forog,

Túrják tovább komor vakondokok.