Coronatio

Annának víg bukását, könnyű vesztét

Jelentik gyászos pósták néha nékem,

Hogy elsodorták tőlem ködös esték

S rózsák között botorkál víg vidéken.

Annának víg bukását nem sirattam,

Mert Annát nékem nem lehet siratni,

Annának én örök száz kincset adtam,

Min nem győzhetnek a pokol hatalmi.

Szépség, szűzesség, ifjúság virága,

Mint tépett párta, hullhat föld porába,

Örökkön él én édes, büszke, drága,

Mennyei mély szerelmem ciprusága.

Annának már a koronája készül

Aranyból és gyémántból szűz egekben,

Ő nem szédülhet már le semmi égbül,

Anna örök, mert Annát én szerettem!