Credo

Ha neve sem lesz a régi vármegyének;

Kerületek-körökről szól az ének,

Melyek közérdekűleg mért határát

Már nem “bogár” után keringve járták;

Lesz ki parancsol és ki megfogadja,

Törvénynek általános foganatja;

A szolgabírók rémmesében élnek,

Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;

Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt,

Mert cselekedni már nem úri “sikk” azt;

Ha az adó lesz kétszerannyi, mint ma,

De kulcs, arány csalatkozhatlan minta,

És e cserével mind a kettő jól jár:

Hatalmas ország és jómódu polgár;

Mert államát igaznak, szentnek tudva,

Adózó mit keres, el nem hazudja;

Munkás jutalma méltó bér, dicsének,

Közmegvetés árnyéka a herének;

Rangot, cimet nem koldult rend szalagja:

A szellem és erkölcs fensége adja;

Ha mint megannyi Cortez Nándor, multunk

Hajóit eltökélten fölgyujtottuk,

Hogy itt ez új világot, melyhöz értünk,

Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;

Nem pislogunk a sírba dicsőségér;

Csak szent ereklye már az ősi cégér.

Eltűnt s új díszbe öltözött a puszta,

Szebb délibáb - jólét fényébe uszva;

Kinvallató pandur s futó betyár

Helyén sürűn a mozdony griffje jár;

Ha németek hozzánk tanulni járnak,

Magyar leányt keresnek gouvernante-nak;

Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,

Utolsó antisémita kitömve;

Nadrágszíj, csáti bot, cigányok sátra,

Nemesség bibliája: ferbli kártya,

És - tisztesség nem eshetik kimondva -

Rojtos gatya... kerülnek muzeumba:

Akkor telik be jósigéd, Széchényi!

Dicsőség, boldogság lesz itten élni...