CS. M. KISASSZONYNAK

Mintha szívem húrja volnál,

Mely ha reng,

Az örömtől lelkem háza,

Melyben eddig gond tanyáza,

Visszazeng;

Mintha lelkem ága volnál

Tiszta s ép,

Mely még ment minden hibától

És a legdicsőbb sugártól

Égi szép:

Úgy tünöl föl szellememnek

Rokona,

Mintha volnál boldog álmom,

Mintha volnál boldogságom

Jobb hona.

Azt beszélik, szőke, szép vagy

És deli;

És szemednek pillantása,

Mint az égnek megnyilása

Kéj-teli.

Szőke vagy-e, barna vagy-e?

Mit tudom!

De ha hallak és ha látlak,

Hogy szeretlek, hogy csodállak,

Mondhatom.

Tiszta részvét és barátság

Amit adsz,

S adományod bármi drága,

Lelked egyik szebb virága,

Dús maradsz.

Hát még akit dús szivedbe

Fölvevél;

Az lesz ám még csak szeretve:

Annak élte, lelke, üdve

Te levél.

A legédesebb titokkal

Vagy tele,

Mint edény, mely mézzel árad,

S édes lenni el nem fárad

Kebele:

Nekem is van nálad titkom

Zálogúl,

Hogyha jobb napom leszállna,

Él az angyal, aki állna

Pártomúl.

Mondj imát, oh angyal, értem;

Hő imád

Mint sugár, mely visszatére

Eredete szent helyére,

Üdvöt ád.

És ez üdv nem lesz mulékony

Földi jó;

Isten adja, védi angyal,

Nem lesz ily üdv semmi sorssal

Rontható.

És mig életem delének

Napja tart,

Bizton járok és vidámon,

Nem rettegvén már pályámon

Több vihart.