Csak a dalra

Egyenes úton mentem én -

ti kitértetek jobbra-balra.

Ti szavakra figyeltetek

én csak a dalra, csak a dalra.

Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Némulj meg, pajtás, ne kiálts

és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,

a szíve süketült meg annak.

Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Gondolj a zengő tengerekre!

gondolj a Sorsok iszonyú

muzsikájára, szent ereklye

csókjára, titkos alkonyú

szigetekre, bús-badar

ópiumokra, meztelenbe

fúlásra, múlás, indulás

csengetyűjére, esztelenre,

vad valóságra, mely varázs...

Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Ti szavakra figyeltetek:

s szomorú a szavak hatalma:

nem hallatszik át a dal.

De hát jobb volt-e énnekem

menni nem nézve jobbra-balra

a hang után mely őrületbe csal?

bitók alatt, ágyúzugásban,

vakok módjára, millió

csapdák közt, béna megszokásban

s hipnotizálva kábuló

fővel menni, bús ital

rabja módjára, csak a dalra

figyelve menni, különös

züllésben, semmi mást se hallva

és minden célra közönyös...

Szörnyü dal volt, szörnyü dal!

Némulj meg, pajtás, ne kiálts,

és vedd a sírást hasztalannak:

aki hallotta ezt a dalt,

a szíve süketült meg annak -

Szörnyü dal! Szörnyü dal!