Csak egy kis méhe...

De jó ébredni fehér falak közt

madárszóra,

ahogyan engem márma költött

a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott

az ablakra

éji viharnak könnyes emlékét

szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya

vastag hangja,

mordult be kintről az öregtemplom

morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy

a szobába

s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó

zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!

Korholj, bátya:

mért veszett bangó figyelmem annyi

csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe

szállt lelkembe

s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök

hangszer lenne.