CSAK EZER KILOMÉTEREK...

Be hideg lettél, barátom: Ember!

Hangodtól dér üti meg fülemet.

Ha megmozdul a kezed, mindig

csak magad fele görbül:

nincs benne hév már ölelni mást...

Hát kiadtál magadból már

minden meleget?

Villanyod mind a drótokba adtad,

amelyek pokollá gyújtják a világot?

Kedélyek deleje már csak

a berregő mótorokban cikáz?

Már csak a gigászi gépek lelkesítenek?

Csak ezer kilométerek?... Csak az idegen horizont?

S legfeljebb akkor melegszik át a pillád,

ha egy kis tömeggyilkosság esik?...

Be hideg lettél, barátom: Ember!

Olyan vagy már, akár a hulla!

Akinek még nő a haja, a körme,

de vér nem csordul már, ha belevágnak...

Mint a hulla, akit divatos

tarka selyembe öltöztettek,

arcára rúzst meg púdert kentek

s föltették egy rohanó Daimler

illatos, puha bársonyára:

s most onnan néz le a meredtség

s előkelőség távolából...

S a petyhüdt massza majd csak akkor

zökken egyet, ha az autó megáll

s a sofőr ijedtében elájul,

mert te csak ülsz majd, s nem tudsz

kiszállni...