Csak lőjetek, csak vívjatok!

Aljas zsiványt, gaz árulót

Ha a törvény itél halálra:

Mindenki mélyen érezi,

Az élet kincse hogy mi drága;

De két gyerek, ha semmiért

Egymást levágja, legolyózza;

Mondják: derék, bátor legény,

Ki becsületét igy megóvja.

Lármázva, bor közt, részegen.

Ha jó pajtások összevesznek:

Ahelyt, hogy szégyelnék maguk’,

A »becsületért« verekesznek.

Karddal kell bosszut állnia,

Ki másnak tyúkszemére hágott;

Két bolond igy tűz össze és

Igy bolondítja a világot.

A meggyalázott becsület,

Szent elvek és nagy eszmék,

Kardhegyre nem bízzák maguk’,

Hogy azt vérrel befessék.

Ki vivni tud, a másikat

Tréfábul is leczudarolja,

A párbaj néki heczcz, minők:

Ballet, lóverseny, kártya, polka.

Csak lőjetek, csak vívjatok!

Van még e népnek ifjusága.

Az élet olcsó és bitang

S a puskapor, golyó se drága.

Csak lőjetek, csak vívjatok.

Ha nem vagytok jók semmi másra;

Olyan fán ugy se lesz gyümölcs,

»A melynek nincs virága.«