CSÁK MÁTÉ FÖLDJÉN

Nyakatokon vad, úri tatárok,

S mégis büszke a ti fejetek.

Frissek a vérben, nagyok a hitben;

Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.

Előre, magyar proletárok.

Ami csak szépség s ami reménység,

Mind ti vagytok a Tisza körül.

Nincs a világon még annyi bánat

S annyi láncosa nincs még a világnak,

Mint itt és nincs annyi nagy éhség.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,

Éhe a Szépnek hajt titeket.

Nagyobb igaza sohse volt népnek,

Hitványabb Nérók még seholse éltek.

Vagytok: a Ma; vagytok: a Holnap.

Én, beteg ember, csupáncsak várok,

Vitézlő harcos nem lehetek.

De szíveteket megérdemeltem,

Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:

Véreim, magyar proletárok.