[Csak menni, menni...]

Csak menni, menni, menni, menni, menni.

És hull és hull és hull és hull a hó,

S olyan fehér az arcom, mint a hó

S félek, hogy nem tudok már messze menni.

Hátam mögött van sok-sok víg hahó

s előttem áll a ködbeveszve: semmi,

vagy egy kicsivel több tán, mint a semmi,

egy furcsább, halkabb, távolibb hahó.