[Csak úgy iderángattak minket...]

Csak úgy iderángattak minket

valahonnan. Mindegyikünknek

néznie kell a komédiát, végig

kell hallgatnunk a betegek

nyögését, barmok igavonását, bús

leányok tettető kacaját, véres

haldoklók hörgését, amint kiszáll

belőlük az élet mérge. Azután,

azelőtt és közben nekünk is

komédiáznunk kell: az anyáknak

gyermeket kell szülniök, késsel

egymást kell gyilkolniok az alig

serdült ifjaknak... csókolni kell,

megbetegedni. S a költőknek

hangtalanul nyujtózkodni az ég

felé, mind a távozás pillanatáig.

És egymás komédiáját nem értjük.

Egymással nem tudunk beszélni.