Csáktornya

Nem voltam itt, de a rozsdás avarban

Lelkem bejárta százszor a helyet,

Hol Zrinyi élt, ki a búsult magyarba

Tüzes igével hitet égetett.

Az erdő áll még, ősi koronáján

Hárfáz a szél és vihar orgonál,

De földdel egyek már az ősi bástyák

S reményeinknek földje oly kopár.

Ma már düledék vára lőn Szigetnek

Egész hazánk s a késő énekesnek

Bús lelke sírva járja az avart

És néma daccal, fojtott fájdalommal

Idézi ősét, aki porba rogyva

Vérével írta: Ne bántsd a magyart!