CSALÁNOK.

»Fiam! lejártak napjaim...

Mely védte a magyar honát:

Őrizd meg kardom, a család

Hatszázados tulajdonát!

És - mert ki tudja a jövőt? -

Ha zúgna tán a harcvihar:

Honért, királyért hősileg

Villogtasd, mint igaz magyar!«

- És függ a kard, de béke van,

S henyélve hogy ne függjön ott:

Belőle a vitéz fiú

Dohányvágót csináltatott.

Csinos parasztlak udvarán

Gyászos karének hangja kel,

S a népnek nagyja, apraja

Tolong, hiszen bámulni kell!

És a nyugalmas sír felé

Kisérik a jó házi nőt;

A férjnek kínja végtelen,

S mondják: követni fogja őt!

És íme, a nép jóslata

Minő hamar beteljesült:

Szegény, a gyászbeszéd alatt

Szerencsésen elszenderült!

Itt áll fiam, növelje ön

Hasznos polgárnak őt,

S hogy állhasson meg emberűl

Majd a világ előtt!

Költség kimélve nem leend...

S meg nem fogom kezét,

Fenyítse: ámde tartsa meg

Becsűlet-érzetét!

- Ez már értelmes egy apa

Minőt keresni kell...

Hohó, kérem! a botozást

Magának tartja fel!

Nősülni messze földre vitte

Pál gazda egyetlen fiát.

Ki a suton ölelgeté már

Piros-pozsgás menyasszonyát.

- Mihelyt kiforr az érkövesdi,

Ha Isten éltet, eljövünk,

S két szívet a szent házasságnak

Láncával egymáshoz kötünk!

Ejh, már megint világba szól kend

Apám uram! nekem bizony

A lánca nem kell... meg nem untam

Két ízbe’ tán Nagyváradon!

Világom nagyszerű, csodás!

Melynek határa, vége nincs,

Szabad röptében képtelen

Szárnyam lekötni rabbilincs!

Hohó, barátocskám! ugyan

Minek már e badar beszéd?

Melyben szabadnak hirdeted

Magad, ez is kötött beszéd!

,Ejh urfi! azt már nem tudom,

Nem jártam iskolába én!

De, a méznél mi édesebb?

Azt mondja meg, hahogy legény!’

»Én nem tudom!« - ,No lássa, hát

Édesebb az anyánk teje!’

»Azt én nem ízleltem soha!«

,Mégis beh megnőtt a feje!’

,Isten hozott öcsém! no csak...

Beh csínos köntös rajtad ez!’

»Csínos bizony mint a neve!«

,No, ez tán a magyarka lesz!’

»Az ám!« - ,Öcsém, hidd! illik is

Reátok név és öltözet,

Mert a magyarból bennetek,

Fájdalom, csak magyarka lett!’

Vagy én volnék süket, vagy te volnál néma,

De igy rosz pár lennénk, beszédes Heléna!