CSEHINEK

Nem, hogy arany kertnek szüleménye vagy, oh! nem ez okból

Kedvelt meg téged, Csehi, Múzsám.

Légyen címereden Párduc, Daru, Tigris, Oroszlány,

Nap, Csillag, vagy Pálmafa festve;

Üstökös Eldődid szép tettiket áldom ezekben,

S ritka dücsőségeknek örűlök.

Szoknyás Sándornak, bármint hírdesse magáról,

Nincsen tiszteletére hazája.

Így, kit agyonsujtott Ákhilles mérges ököllel,

Renyhe Nemes fog örökre maradni.

Ez fitogat paizsán rémítő Párducot, és nyúl

Lappang félékeny kebelében.

Egynémelly Sasnak tollával kérkedik, aki

Sanda bagoly, vagy gyáva ökörszem.

Nagynak tartjuk emezt, s majd-majd bámúlva csudállyuk;

Mert kicsinyeknek lenni magunkat

Érezzük. Jer, nyissuk fel szemeinket az érdem

Fényénél, s az igazra találunk.

Aki magát más szárnyaival felemelteti, álljon

Bár Kárpát tetejére, kicsiny lesz.

Aki hazájával jót tett, s a völgynek ölében

Ül, nagy Az ülve is és nemes ember.

Amint kezdetted pályádat, fusd ki; s Apollo

Zöld koszorút fog tenni fejedre.