Csendélet

Fehér virág és rózsaszín virág

egész csokros halom

szedegetve össze

az asztalon

hogy gondoljunk a hűvös csókú őszre.

Csend van.

Csendélet. –

Ezeket nem kell bántani,

maradjon mindig mind, ahogyan áll. –

Ezek az ősz csók-üzenetei,

ezek az ősz virágai,

s a csendéletre jön a csendhalál.

Mindenki elmegy:

napok, évek, nagy történelmi hősök,

csókok, nyarak, és kedves ismerősök –

és elmennek az ősz virágai,

mert ez a végzetük; – –

(Csak egy nem múlik el: az elmúlás.)

A véghetetlen fagyos-arcú hóra

hidegen fog szikrázni majd a Nap

és fázni a világ – –

Mi sírva kérdezzük majd: jön-e óra,

amikor visszatérnek

nyarak, csókok, szép kézfogások,

himnuszai a vérnek,

s lesz csendélet is újra:

– fehér virág, piros virág!...